Az Egyesült Királyság és az Európai Unió
Az Egyesült Királyság (amely Angliát, Skóciát, Wales-t és Észak-Írországot foglalja magában) már nem tagja az Európai Uniónak. A brit kilépés, vagyis a Brexit 2021. január elején lépett hatályba, és ettől az időponttól kezdve az Egyesült Királyság már nem áll az uniós jog és az Európai Bíróság elsőbbsége alatt, bár néhány Észak-Írországra vonatkozó jogszabály még mindig hatályban van.
Bár az Egyesült Királyság mint egységes entitás már nem része az EU-nak, Észak-Írország továbbra is hozzáfér az európai egységes piachoz, amely lehetővé teszi a tőke, az áruk, a szolgáltatások és a személyek szabad mozgását az Európai Unió tagállamain belül.
Hosszú történelem
Az országok közötti könnyebb kereskedelem és kereskedelem koncepciója először 1951-ben jelent meg, amikor hat nagy európai ország aláírta a Párizsi Szerződést.
A „Belső Hatos” vagy egyszerűen „a Hatos” néven emlegetett országok a következők voltak:
- Belgium
- Németország
- Luxemburg
- Franciaország
- Hollandia
- Olaszország
A hatok együttesen megalakították az Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK), amelynek célja a hat tagország közötti kereskedelem egyszerűsítése és megkönnyítése volt. A kísérlet már a kezdetektől fogva sikeresnek bizonyult, és a koncepció kiterjesztése mellett döntöttek, és létrehozták az Európai Atomenergia-közösséget (Euratom), valamint az Európai Gazdasági Közösséget (EGK).
Az EGK és az Euratom 1967-ben egyesítette erőit az Európai Közösségek (EK) néven, mivel a szabad kereskedelem előnyei egyre világosabbá váltak, és egyre több ország kívánt csatlakozni az újonnan alakult EK-hoz. Még az Egyesült Királyság is csatlakozni akart az egységes piaci projekthez, és 1963-ban, majd négy évvel később, 1967-ben kérelmet nyújtott be. Mindkét kísérlet azonban kudarcba fulladt, mivel Charles de Gaulle akkori francia elnök megvétózta a tagsági kérelmeket.
Két évvel de Gaulle elnök lemondása után, 1971-ben a brit parlamentben megvitatták az (akkori) EGK-hoz való csatlakozás lehetőségét, és a képviselők elsöprő többséggel az EGK-tagság mellett szavaztak. A következő év során sok vita után a brit parlament végül 1972-ben elfogadta az Európai Közösségekről szóló törvényt, és Nagy-Britannia 1973. január 1-jén Dániával és az Ír Köztársasággal együtt csatlakozott az EGK-hoz.
Baj és viszály
Bár az EGK-tagság gazdasági előnyei egyértelműek voltak, sok brit politikus és a közvélemény nem volt teljesen elégedett a helyzettel. Sokan úgy vélték, hogy az európai tagság feltételei kedvezőtlenebbek a kelleténél, és többen nehezményezték, hogy az európai jog gyakran elsőbbséget élvez a brit joggal szemben. Talán egyfajta dacból Nagy-Britannia elutasította a közös európai valutát, az eurót, és úgy döntött, hogy megtartja saját font sterlingjét. Ez a cselekedet sok európai bürokratának nem tetszett.
Nagy-Britannia szinte a kezdetektől fogva két táborra oszlott: az európai tagságot támogatókra és az azt ellenzőkre. Ez a megosztottság alapvetően a politikai pártok szerint alakult: a Konzervatív Párt nagyrészt támogatta az EGK-tagságot (eurofil), az euroszkeptikus Munkáspárt pedig túlnyomórészt ellenezte azt. 1983-ban a Munkáspárt még az EGK elhagyására vonatkozó ígéretet is belefoglalt választási programjába.
1975-ben országos népszavazást tartottak az EGK-ban maradásról, és az utcai tiltakozások ellenére a választópolgárok közel 70%-a a maradás mellett szavazott. Az europártiak számára kedvező szavazás ellenére Nagy-Britanniában továbbra is erős maradt a bizalmatlanság és az ellenszenv az EGK-val szemben. Ahogy teltek az évtizedek, az EGK-tagsággal kapcsolatos pozitív hozzáállás kezdett csökkenni, mivel egyre több brit állampolgár kezdte úgy gondolni, hogy az Egyesült Királyságnak jobb lenne egyedül, és nem lenne része egy európai szuperállamnak.
47 and Out
Nincs további nyilvános szavazás az Európai Unióból való kilépésről.
Európai Unióról
(ahogyan ma ismert) az 1975-ös pozitív eredményt követően, de az euroszkepticizmus az egész Egyesült Királyságban és különösen Angliában egyre erősödött. A Konzervatív Párt választási kampányának részeként David Cameron angol miniszterelnök második népszavazást ígért a választóknak, ha pártja sikerrel jár. Amikor a konzervatívok megnyerték a választásokat, 2016-ban népszavazást tartottak az uniós tagságról, amelynek eredménye némileg váratlanul alakult.
A szavazók 51,9%-a szavazott az Európai Unióból való kilépés mellett. Így kezdődött meg az EU-ból való látszólagos kilépés folyamata, és Nagy-Britannia kilépése Brexit néven vált világszerte ismertté. Mivel az Egyesült Királyság kilépése előtt még számos elvarratlan szál és jogi kérdés rendezésre szorult, a Brexit-folyamatot csak lassan lehetett befejezni, mivel az egyes megállapodásokat elutasították vagy újra kellett tárgyalni. A brit kormány és az EU hierarchiája közötti hosszas huzavona után végül megállapodás született arról, hogy Nagy-Britannia kilép az Európai Unióból, és ezzel véget ér a 47 éve tartó tagság.
Meggondoltad magad?
Az Európai Unióból való kilépésről szóló szavazást követően szinte azonnal felmerült az eredmény jogszerűségének kérdése, mivel számos közvélemény-kutatás szerint a szavazók nagy többséggel támogatták az EU-ban maradást. 2019-ben, alig három évvel a népszavazás után a független felmérések azt mutatták, hogy a választópolgárok 53%-a az EU-ban akar maradni, míg a kilépést támogatók szűk, 51,9%-os többsége 47%-ra csökkent.
Az Egyesült Királyságban (különösen Skóciában és Észak-Írországban) sokan úgy vélik, hogy a Brexit hiba volt, és az EU-ból való kilépés mellett szavazók 14%-a most a másik irányba szavazna.
Véleményt és aggodalmat fejeztek ki azzal kapcsolatban, hogy a kilépésre leadott szavazatot főként idősebb emberek nyerték meg, akik nem láttak hasznot az egységes piacban vagy az Európához való vízummentes hozzáférésben. 2019-ben becslések szerint 2,5 millió olyan ember volt az Egyesült Királyságban, aki nem szavazott, vagy túl fiatal volt ahhoz, hogy a 2016-os népszavazáson részt vegyen. Politikai elemzők becslései szerint, ha a szavazásra 2019-ben került volna sor, akkor a maradás mellett döntöttek volna, és az Egyesült Királyság továbbra is az Európai Unió tagja lenne. Ez egy nagyon valószínű feltételezésnek tűnik, mivel 2019 elején egy több mint hatmillió aláírást tartalmazó online petíció arra kérte a kormányt, hogy maradjon az Európai Unió tagállama.
A Brexit hatásai az Egyesült Királyságra
Sok közgazdász azt jósolta, hogy a Brexit negatív hatással lesz az Egyesült Királyságra, és csökkenni fog a lakosság egy főre jutó jövedelme. Ez a helyzet a 2016-os népszavazást közvetlenül követő években is bebizonyosodott, mivel a Brexit utáni eseményekkel kapcsolatos bizonytalanság negatívan hatott a brit gazdaságra, mivel a külföldi befektetők nem szívesen kockáztatták tőkéjüket egy bizonytalan jövőben.
Egy kiszivárgott brit kormányzati elemzés szerint a Brexit utáni tizenöt évben a gazdasági növekedés várhatóan 2 és 8% közötti mértékben csökken. A Brexit támogatói azt javasolták, hogy a kieső európai bevételek pótlására új kereskedelmi megállapodásokról tárgyaljanak Kanadával, Ausztráliával és Új-Zélanddal (CANZUK), de a közgazdászok úgy vélik, hogy az ilyen megállapodások (bár szükségesek) közel sem lesznek olyan értékesek, mint az Európai Unió tagállamaival kötött megállapodások.
Bár kétségtelen, hogy a brit gazdaság szenvedett a Brexit miatt, a kár nem olyan súlyos, mint ahogy azt előre jelezték. A vártnál jobb, de nem olyan jó, mint reméltük, ez a jelenlegi vélemény, de még korai időszakról van szó, és hogy mi történik az elkövetkező években, azt majd meglátjuk!